Bicskei kántorunk emlékére
A temető-látogatónak, ha rátalál, rögtön szembetűnik, hogy valakiknek nagyon kedves ez a viszonylag még friss domborulat. A fejfa tövében a földön piros rózsafejekből alakított, kis házi készítésű koszorú, közepében gyöngyszemek alkotta kereszttel; tarka árvácskák, hagymáról hajtó fehér és rózsaszín jácintok, s a lábnál a megható gyermeki ragaszkodás jelei: földbe szúrt, szerteágazó ágacska, rajta fonalakon függő, kézzel festett, kifújt színes tojások; tavasz és húsvéti időszak lévén, az újjászületés és a boldog újratalálkozás reményének színei mindezek a síron.
A temető-látogatónak, ha rátalál, rögtön szembetűnik, hogy valakiknek nagyon kedves ez a viszonylag még friss domborulat. A fejfa tövében a földön piros rózsafejekből alakított, kis házi készítésű koszorú, közepében gyöngyszemek alkotta kereszttel; tarka árvácskák, hagymáról hajtó fehér és rózsaszín jácintok, s a lábnál a megható gyermeki ragaszkodás jelei: földbe szúrt, szerteágazó ágacska, rajta fonalakon függő, kézzel festett, kifújt színes tojások; tavasz és húsvéti időszak lévén, az újjászületés és a boldog újratalálkozás reményének színei mindezek a síron.
Misiék a 90-es években Erdélyből indultak. A sors végül Bicskére vetette őket. A templomi énekes csoport tagjaiként tanúi lehettünk a kétgyermekes kántor-család küzdelmeinek. Később a „civil” életben történt szerencsétlen munkahelyi balesetének majd pedig gyógyíthatatlan betegségének a keresztjét is magára kellett vennie, de hittel és türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.
A dombtetőn, a római katolikus sírkertben pihen, s ha föltekint, közvetlen közelről láthatja a földi mulandóság zsámbéki-medencei mementóját: a romos bazilikát és csonkán magasodó tornyait.
Misi (1960-2007), örök nyugodalmat az Úr szeretetében!
gabor, Bicskei Élet 2008
*
2021.05.14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése