Hirtelen érkezett és szinte tombol a nyárias tavasz a dán fővárosban. Mindenki érzi a helyzet kivételes voltát – nem lehet tudni, meddig tart –, és igyekeznek is kifelé a szabadba. (Hűvösebbnek csak a másnapi koppenhágai maratoni futás - Nykredit Copenhagen Marathon 2010 - résztvevői örülnének.)
Látva a hatalmas városi tárolókat és a nyargalászást, a kerékpár nemzeti szimbólum is lehetne, bár e tekintetben a lélekvesztő biztosan elsőbbséget élvezne, hisz előbb szálltak tengerre mint nyeregbe. Az autósoknál jóval több a kerekező – Koppenhága két keréken –, s ezért ahol csak lehetséges, övék a külső forgalmi sáv. A délutáni csúcsban a piros lámpa startra kész sereggé gyűjti a bicikliseket, s miután zöldre váltott, kezdetét veszi a versenyszerűnek tűnő nekiiramodás és a tumultusban egymás ügyes-bajos, kacsázó kerülgetése, de nagy rutinnal művelik. A látványos kerekes áramlás legfeltűnőbb résztvevői fiatal lányok, akik a csalóka skandináv tavasz leggins-viseletének felsővel való kombinációját elképesztő módon és változatokban produkálják - bátorságban és fantáziában szinte határtalanok.
A városközpontba nyúló keskeny tengeri csatorna és partjai, a festői Nyhavn (Új kikötő), kis hajóival, világos színekben pompázó egykori kereskedőházaival (ma elegáns kocsmák, bárok, éttermek), forgatagával, szinte pillanatonként változó impresszióival, napfény, tenger és építészet összjátékaként kora reggeltől napestig varázslatos.
Aztán ismét tenger és „havn”, a kikötő ezen része turisták zarándokhelye: Hans Christian Andersen vágyakozó, szentimentális mesealakja, A kis hableány (Den lille Havfrue), partközelben egy szikladarabra simulva idestova száz esztendeje mereng az örök hullámzáson.
S a "csészével" együtt 2005-ben "érkezett" különleges "repülő csészealj”, a körös-körül tenger övezte Operaen, a legújabb kori világhírű dán dizájn, a túlpartról nézve olyan ideiglenes látvány, mintha egy távoli bolygóról jövet épp az imént ereszkedett volna rá a vízre.
Az egyik utcasarkon, a kövezeten hosszú hajú fiatalok üldögélnek, könnyűzenei CD-t osztogatnak, ketten a gitárhúrok szaggatásába fognak, zenéjük bennem a ’60-as évek életérzését ébresztgeti; s a lány, miután elkészült a bokrétával, közepébe dán nemzeti színű papírzászlócskát tűz.
A régi negyedben a kilátónál, a Kerek toronnyal szemközt a járdán pianínó, a klaviatúra fölött csuklók vonaglanak, a billentyűkön fekete ujjak száguldoznak: futamok George Gershwin, Egy amerikai Párizsban zongorakivonatából. A hangszer tetején fehér papírlapon feketével skiccelt napocska szórja sugarait:
„Tak! Vielen Dank! Schönen Tag!”
A régi negyedben a kilátónál, a Kerek toronnyal szemközt a járdán pianínó, a klaviatúra fölött csuklók vonaglanak, a billentyűkön fekete ujjak száguldoznak: futamok George Gershwin, Egy amerikai Párizsban zongorakivonatából. A hangszer tetején fehér papírlapon feketével skiccelt napocska szórja sugarait:
„Tak! Vielen Dank! Schönen Tag!”
gabor, 2010. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése