Hitkövetői Buddhaként, azaz megvilágosodottként tisztelik. Bonyolult misztikus eljárás eredményeképpen találnak rá egy faluban, s a kisgyermek várakozásuknak megfelelően kiállja a próbákat: vallásuk és meggyőződésük szerint meglelik benne az előző dalai láma reinkarnációját, s „a huncut hároméves kis rosszcsont… hirtelen élő Buddha lett.” Ez nagyjából az igazi gyerekkor vége is a számára, mert a felnőttek gyerekeiket ezután már nem engedik játszani vele.
A dalai: mongol eredetű szóként „hatalmas”, a láma: „nagy bölcsességű tanító”. Igazán naggyá akkor válik a XIV. dalai láma, amikor közvetlenül a kínai invázió előtt odahagyva palotáját, a tisztével együtt járó pompát és politikai hatalmat, lóháton, katonának öltözve – át a ködös, mitikus Himaláján – kimenekül Tibetből, hogy 1959-ben, huszonnégy évesen Indiában politikai menedékjogot kérjen, és száműzetéséből pacifistaként – ebben Mahátma Gandhi a példa – egy életen át a világot járva, mint élő felkiáltójel emlékeztessen népe tragédiájára, és békés eszközökkel küzdjön Tibet autonómiájáért. Inkább önként vállalt száműzetés, mintsem kollaborálás az elnyomó politikai hatalommal.
Szerénysége, egyszerűsége a képernyőn a rövid bejátszásból is feltűnő. Vállán átvetett tibeti csubával áll az érdeklődők gyűrűjében, mosolyogva magyaráz, gesztikulál, akár egy szaki a gyárból. Semmi póz, a magas egyházi méltóságokra leselkedő narcizmusnak halvány jelei sem mutatkoznak. Írják róla, őszentsége a trónján is olyannyira magát adja, hogy a helyzet magaslatán nemegyszer őszintén belefeledkezik önmagába.
A vallási pluralizmus híve, mindenki maradjon meg a hitében, úgy legyen kiegyensúlyozott és boldog. „A legtöbb boldogságot kapcsolatainkban találhatjuk. A legnagyobb öröm, ha a másokkal való törődés motivál bennünket.” A vezérgondolat: „…a szeretet és együttérzés szükségszerűsége elől nem bújhatunk el. A nagylelkű, üdvös cselekedetek lelki békéhez vezetnek." S a kulcsszavak: szeretet, jóindulat, kedvesség, gyengédség, nagylelkűség, szívjóság – szinte már hangzatos „közhelyek”, de mégiscsak ezek lehetnek pozitív kisugárzásaink, és egyben ezek bensőnk igényei is. Mindamellett hogy a keresztény szellemiség és a buddhista gondolkodás meglehetősen távol állnak egymástól, általános, emberi vonatkozású erkölcsi tanításai keresztény templomokban sem hangoznának idegenül.
A 75 éves buddhista szerzetes ötvenegy évnyi emigrációban a hazatérés lehetőségének reménye nélkül vallja: „Habozás nélkül mondhatom, hogy boldog vagyok”.
gabor, 2010. október
A dalai: mongol eredetű szóként „hatalmas”, a láma: „nagy bölcsességű tanító”. Igazán naggyá akkor válik a XIV. dalai láma, amikor közvetlenül a kínai invázió előtt odahagyva palotáját, a tisztével együtt járó pompát és politikai hatalmat, lóháton, katonának öltözve – át a ködös, mitikus Himaláján – kimenekül Tibetből, hogy 1959-ben, huszonnégy évesen Indiában politikai menedékjogot kérjen, és száműzetéséből pacifistaként – ebben Mahátma Gandhi a példa – egy életen át a világot járva, mint élő felkiáltójel emlékeztessen népe tragédiájára, és békés eszközökkel küzdjön Tibet autonómiájáért. Inkább önként vállalt száműzetés, mintsem kollaborálás az elnyomó politikai hatalommal.
Szerénysége, egyszerűsége a képernyőn a rövid bejátszásból is feltűnő. Vállán átvetett tibeti csubával áll az érdeklődők gyűrűjében, mosolyogva magyaráz, gesztikulál, akár egy szaki a gyárból. Semmi póz, a magas egyházi méltóságokra leselkedő narcizmusnak halvány jelei sem mutatkoznak. Írják róla, őszentsége a trónján is olyannyira magát adja, hogy a helyzet magaslatán nemegyszer őszintén belefeledkezik önmagába.
A vallási pluralizmus híve, mindenki maradjon meg a hitében, úgy legyen kiegyensúlyozott és boldog. „A legtöbb boldogságot kapcsolatainkban találhatjuk. A legnagyobb öröm, ha a másokkal való törődés motivál bennünket.” A vezérgondolat: „…a szeretet és együttérzés szükségszerűsége elől nem bújhatunk el. A nagylelkű, üdvös cselekedetek lelki békéhez vezetnek." S a kulcsszavak: szeretet, jóindulat, kedvesség, gyengédség, nagylelkűség, szívjóság – szinte már hangzatos „közhelyek”, de mégiscsak ezek lehetnek pozitív kisugárzásaink, és egyben ezek bensőnk igényei is. Mindamellett hogy a keresztény szellemiség és a buddhista gondolkodás meglehetősen távol állnak egymástól, általános, emberi vonatkozású erkölcsi tanításai keresztény templomokban sem hangoznának idegenül.
A 75 éves buddhista szerzetes ötvenegy évnyi emigrációban a hazatérés lehetőségének reménye nélkül vallja: „Habozás nélkül mondhatom, hogy boldog vagyok”.
gabor, 2010. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése