Feloldatlan disszonancia a magyar zenetörténetben

 Székely Miklós: Ádám és Kodály

Felelős kiadó: Székely Balázs, 2008

Milyen volt Kodály Zoltán és az egykori tanítvány, Ádám Jenő kapcsolata? Ki volt a metódus kidolgozója, és miként nyert teret a „Kodály-módszer” kifejezés? Hogyan lehetett ének tankönyvet írni a kommunista diktatúrában? – megannyi lehetséges kérdésfelvetés, melyekre Székely Miklós munkája adhat válaszokat. A könyv néhai szerzője énektanárként közel ötven éven át tanított különféle magyarországi iskolatípusokban – derül ki a magánkiadás bevezetőjéből. Személyesen ismerte Kodályt, és az Ádám Jenő Alapítvány elnökeként jelentős mértékben járult hozzá, hogy a neves zenepedagógus, Ádám Jenő (1896-1982) tevékenysége ne merülhessen feledésbe.
   A kiadványban váltakozva követik egymást Ádám Jenő és mások vallomásai, levélrészletei, valamint Székely Miklós tárgyilagosságra törekvő kommentárjai, összegző gondolatai. Ádám és Kodály – e két név elválaszthatatlan egymástól a „módszer” életre hívásában. Kodályé a vízió, a zene és ezen belül is a népzene általi nagy nemzetnevelő koncepció, Ádámé pedig a didaktika, a tanítási gyakorlat kidolgozása; a kettő szorosan összetartozik, egyik sem létezhet a másik nélkül - olvashatjuk. Kodály – egykori tanítványai közül – Ádámot tartotta e munka elvégzésére a legalkalmasabbnak: „…szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival. Ismeri a gyermek lelkét, észjárását, képessége pontos határát. A gyakorlatból merített ezernyi apró fogással, ötletes játékkal teszi hozzáférhetővé a nehéznek vélt anyagot.” (Kodály Z.: Előszó Ádám Jenő „Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján” című könyvéhez, 1944)
   Kodály kezdetben a „magyar módszer” elnevezést ajánlotta. Viszont az 1964-es budapesti ISME (International Society for Music Education, Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság) konferenciától számítva a módszer idehaza és külföldön is egyre szélesebb körben Kodály Zoltánnak tulajdonítva vált ismertté, pedig – írja egy helyütt Ádám – „…a relatív rendszerű énektanítás módszerét, az úgynevezett Kodály-módszert én írtam meg, az arra alapozott iskolakönyveket ki más írogatta volna meg mint én.”
   Miközben a „Kodály-módszer” szerte a világon jól eladható hungarikummá vált, gyakorlati kidolgozóján, Ádám Jenőn csalódottság és sértődöttség lett úrrá. Mellőzöttnek érezte magát annak ellenére, hogy korábban, 1959-ben Kodály közbenjárására megkapta az elismerést jelentő Kossuth-díjat. Úgy érezte, nem maradt más hátra, mint megvívni a csatát az általa igazságosabbnak vélt „magyar módszer” kifejezés létjogosultságáért. Szókimondó, hirtelen természete, keseredettsége azonban nem segítette őt ebben a küzdelemben. 1970-ből való egyik rezignált hangú megfogalmazása szerint „a Kodály-módszer olyan gyermek, akinek sohasem volt apja, csak nagyapja, - (az apa én volnék, de én jelek szerint nem élhettem soha)”. Méltányos megjegyezni, hogy Kodály Zoltán, a XX. századi magyar zene és zenepedagógia egyik meghatározó egyénisége 1967-ben elhunyt, így a polemikus témával kapcsolatos későbbi Ádámi Jenő-i megnyilatkozásokra már nem volt lehetősége reflektálni.
   Székely Miklós összeállításának elolvasásával betekintést nyerhetünk a háború előtti és utáni magyar zeneélet kulisszatitkaiba is. A könyv felidézi, illetve segíti tisztázni Ádám Jenő szerepét és munkásságát a "Kodály-módszer" kidolgozásában. Része ez is a magyar zenetörténetnek.

m.g. 2009. május
Kapható: http://www.rozsavolgyi.hu/

2016.12.06.: 

http://meszarosgabor.blogspot.com/2016/12/adam-jeno-120_6.html