LABDÁVAL
Ignác gyerekkori játszótársunk volt a Rákóczi utcában: "vég nélküli" gombfociderbikkel és focival múlattuk a szép időket. Formális utcai futballcsapatot alakítottunk és kihívtuk az Aradi utcaiakat... Ő is velünk játszott az RFC-ben (Rákóczi utcai Futball Club), és nagyon komolyan csináltuk; sötétkék mackófelső volt a mezünk, rajta papírból gyártott, kis kerek RFC-kitűzővel.
Vékonydongájú kisfiú volt, nagy korkülönbséggel nővérei után. Szülei óvták a széltől is. Édesanyja hazaparancsoló szavai - "Öcsi, gyere haza, megfázol!" - gyakorta, megfellebbezhetetlenül véget vetettek a játékának.
Az utcai keretekből kinőve, később nagyobb és komolyabb pályákon is bizonyíthatta képességeit.
PENNÁVAL
Hitvallás
verset írni ha senkinek sem kell
mikor gondolkodni divat
hassal és zsebbel
égni égni míg a szó parázslik
jutni hamubasült nyelvvel
tájból hazáig
torkomra tartó éles időben
szólni értetek és azokért
akik kidőltek
cipelve egyre jövendőt múltat
szavak színét visszaadni
mik megfakultak
lenni hitnek kapaszkodónak
biztatásul ének
s csemegének csókban
égtájak ha négyfelől köröznek
megmaradni bennetek
bujkáló örömnek
Költeményeinek soraiból lépten nyomon érzékelhető az iróniával palástolt rezignált hangulat, és ez a felfokozott érzékenység meghatározó volt további életére is. A megpróbáltatások, az évekig tartó, sokszor teljesen reménytelennek tűnő küzdelmek megrendítették testi, lelki és szellemi egészségét, és a hozzá legközelebb álló családtagok szeretete sem tudta Őt már továbblendíteni...
gabor, 2021. november 19.
EPILÓGUS
Ujszászi Ignác (1954-2021) barátunkat és küzdőtársunkat 2021. november 20-án délután utolsó földi útján elkísértük végső nyughelyére a bicskei római katolikus temetőben.
Fia a temetés után - kérésemre - levélben elküldte a temetési búcsúztatót, és az ő közrebocsátó engedélyével és szándékával is összhangban, álljon itt a leveléből egy részlet valamint az elhangzott temetői prédikáció.
"Betegségeit türelemmel viselte, humorát nem veszítette el. A nyáron, amikor felvette először az utolsó kenetet és gyónt, áldozott, azt mondta nekem, hogy sose felejtsem el ezt a napot, mert ő sem fogja. Hatalmas megkönnyebbülést érzett és azt mondta az atyának és nekem, hogy ezután bármi lesz a sorsa, könnyebben fogja viselni. Nagyon hálás volt ezen hatalmas kegyelmekért. Többször is megbánta minden bűnét. Az őt rendszeresen látogató, hagyományhű katolikus pap temette az egyház eredeti, latin nyelvű szertartása szerint, azon rítus szerint, amelyben édesapám a keresztség kegyelmét nyerte és amelyben gyermekkora jó részét töltötte."
*
2021.11.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése