Gyorsmenetben a tó körül
gabor 2021. december 26.
MAGNIFICAT LEÁNYKAR 30
MAGNIFICAT LEÁNY-
KAR
"Mindenik embernek a lelkében dal van." Minden pillanatban, minden elemében az igazi érték szólalt meg végtelen igényességgel, precíz kidolgozással, magas művészi színvonalon, hihetetlen hőfokú muzikalitással.
Gyerekek, ifjú énekesek százai nevelődtek fel a Magnificat kórus nyújtotta élményeken az éneklés örömében, a zene szeretetében Szebellédi Valéria karnagy keze alatt. Isten áldotta pillanat volt, olyan ihletett és szeretetteljes muzsikálás, amilyen ritkán adódik az életben." /Mindszenthy Zsuzsanna a KÓTA társelnöke, 2006-ban, a 15 éves jubileumi koncerten/
gabor, 2021.11.21.
Ujszászi Ignác emlékére † 1954-2021
LABDÁVAL
Ignác gyerekkori játszótársunk volt a Rákóczi utcában: "vég nélküli" gombfociderbikkel és focival múlattuk a szép időket. Formális utcai futballcsapatot alakítottunk és kihívtuk az Aradi utcaiakat... Ő is velünk játszott az RFC-ben (Rákóczi utcai Futball Club), és nagyon komolyan csináltuk; sötétkék mackófelső volt a mezünk, rajta papírból gyártott, kis kerek RFC-kitűzővel.
Vékonydongájú kisfiú volt, nagy korkülönbséggel nővérei után. Szülei óvták a széltől is. Édesanyja hazaparancsoló szavai - "Öcsi, gyere haza, megfázol!" - gyakorta, megfellebbezhetetlenül véget vetettek a játékának.
Az utcai keretekből kinőve, később nagyobb és komolyabb pályákon is bizonyíthatta képességeit.
PENNÁVAL
Hitvallás
verset írni ha senkinek sem kell
mikor gondolkodni divat
hassal és zsebbel
égni égni míg a szó parázslik
jutni hamubasült nyelvvel
tájból hazáig
torkomra tartó éles időben
szólni értetek és azokért
akik kidőltek
cipelve egyre jövendőt múltat
szavak színét visszaadni
mik megfakultak
lenni hitnek kapaszkodónak
biztatásul ének
s csemegének csókban
égtájak ha négyfelől köröznek
megmaradni bennetek
bujkáló örömnek
Költeményeinek soraiból lépten nyomon érzékelhető az iróniával palástolt rezignált hangulat, és ez a felfokozott érzékenység meghatározó volt további életére is. A megpróbáltatások, az évekig tartó, sokszor teljesen reménytelennek tűnő küzdelmek megrendítették testi, lelki és szellemi egészségét, és a hozzá legközelebb álló családtagok szeretete sem tudta Őt már továbblendíteni...
gabor, 2021. november 19.
EPILÓGUS
Ujszászi Ignác (1954-2021) barátunkat és küzdőtársunkat 2021. november 20-án délután utolsó földi útján elkísértük végső nyughelyére a bicskei római katolikus temetőben.
Fia a temetés után - kérésemre - levélben elküldte a temetési búcsúztatót, és az ő közrebocsátó engedélyével és szándékával is összhangban, álljon itt a leveléből egy részlet valamint az elhangzott temetői prédikáció.
"Betegségeit türelemmel viselte, humorát nem veszítette el. A nyáron, amikor felvette először az utolsó kenetet és gyónt, áldozott, azt mondta nekem, hogy sose felejtsem el ezt a napot, mert ő sem fogja. Hatalmas megkönnyebbülést érzett és azt mondta az atyának és nekem, hogy ezután bármi lesz a sorsa, könnyebben fogja viselni. Nagyon hálás volt ezen hatalmas kegyelmekért. Többször is megbánta minden bűnét. Az őt rendszeresen látogató, hagyományhű katolikus pap temette az egyház eredeti, latin nyelvű szertartása szerint, azon rítus szerint, amelyben édesapám a keresztség kegyelmét nyerte és amelyben gyermekkora jó részét töltötte."
*
2021.11.24.
Az én ezerkilencszázötvenhatom
Táncsics utca 34 és 37.
Két családi ház.
Az egyikben: első osztályos kisdiák.
A szemközti oldalon: nyolcadikos és 16 éves gimnazista fiú.
A kisfiú nem nagyon érti még a dolgokat, csak érzi a feszültséget a levegőben.
A mostani katolikus iskola épületének utca felőli,
akkori első osztályában is érződik a rendkívüli helyzet.
A kisdiák néhány osztálytársával
az óraközi szünetben kiszalad a József Attila utcai sarokra.
Úgy hírlik, ott vannak az oroszok;
és valóban, orosz tanksor áll a templom mellett,
csővel Budapest irányába mutatva.
Kár, hogy ezek a titokzatos harci eszközök ott és akkor
nem kisméretű játékok - gyerekeknek!
Rozsnyai tanító néni a délelőtt folyamán örömhírt közöl: mindenki hazamehet.
A kisdiák otthon, az udvaron a homokozót túrja, s közben mindenféle jár az eszében.
Bent, az úgynevezett rádiószobában nagyapja zsebredugott kézzel áll és
lehajtott fejjel hallgatja a falra szerelt barna színű néprádiót:
"A vérontás továbbra is folyik" -
a híradásokban időről időre elhangzó mondat egy életre bevésődik.
Terjed a hír az utcában: a két fiú eltűnt otthonról.
Az édesanya és az édesapa kétségbeesetten kutatnak a fiaik után.
1956. november negyedikén megindul az orosz támadás a forradalom leverésére.
A nyugati határt lezárják.
A szemben lévő házban:
bánat és vigasztalan sóvárgás a fiúk után.
A kisdiákot is mélyen érinti a rideg valóság, hogy
a nagyfiúk már soha többet nem fognak hazajönni...
Az "örök hiány" és a "soha többet" feldolgozhatatlan.
Az édesanya jó időben a gangon a lépcsőhöz közel,
karosszékbe ültetve néz a kiskapu és az utca irányába -
mint aki hazavárja a fiait... Mindhalálig, mindhiába.
gabor, 2021. november 4.
A fiúkat az ausztriai elosztóközpontból egy gyermektelen, holland orvos házaspár magához fogadta és Hollandiában fölnevelte...
A bakonyi "Gyilkos-tó"-nál - 2021
Huszárokelőpusztától a bakonyi "Gyilkos-tóig"
A Bakony aranyos fényei
gabor, 2021.10.31-én
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
leonardo
