Az általános iskolában a furulya (=Blockflöte)
leginkább csak előképző hangszerként - az alsó tagozaton, csoportos
oktatásban - használatos, és a tanulása a legtöbb esetben - további
kibontakozási lehetőség híján - pár év múlva abbamarad. A hangszer
gazdag irodalma viszont jelzi, hogy a reneszánsz, de főként a barokk
zenetörténeti korban kiemelten jelentős szerepe volt. A fúvós
hangszerek fejlődésével nem tudott lépést tartani, s az idők folyamán
háttérbe szorult. Viszont manapság a régizene előtérbe kerülése által,
valamint a jobb minőségű utánépített hangszerekhez való könnyebb
hozzájutás következtében a furulya, vagy az előadóművészetben és a
komolyzenei rádió által is szívesen használt szóval: a blockflöte
idehaza is fokozatosan a zenei érdeklődés homlokterébe került. Lágy
hangzása (az olaszban: flauto dolce = édes, édesen szóló furulya) és
„mozgékonysága” miatt hamar népszerű lehet a gyerekek körében, ha
tanulmányaik során maguk győződhetnek meg arról, hogy - a hangszert
övező, kicsit lenéző közhiedelemmel ellentétben - idővel milyen
nagyszerű zeneműveket lehet vele eljátszani.
Az
általam alkalmazott módszer többek között azon ügyes és tehetséges
tanulók számára lehetőség 7-8-9 éves kortól – 2., 3., 4. osztálytól – az
általános iskola keretein belül, akiknek különféle okok következtében -
pl. kis falvak zeneiskolától való nagyobb távolsága, zeneiskolai
helyhiány, vagy más hangszerek megfizethetetlensége miatt - a bennük
rejlő zenei képességek kibontakoztatására nincs lehetőségük, és életük
folyamán talán soha nem találkoznának a hangszeres zenével, s így a
zenélés öröme ismeretlen maradna számukra. Az oktatás egyik fő célja a
mihamarabbi együtt muzsikálás, módja pedig nem egyszerűen - már egészen a
kezdetektől sem - a zenemű betanítása, hanem elejétől fogva a
gyerekek zenei kreativitására alapozva következetes gyakoroltatás révén a
ritmikai elemek játékos formában való precíz elsajátíttatása és a tudatos, értő kottaolvasási készség kialakítása. Csak ezek eredményeképpen válhat lehetővé a tanítványok mielőbbi társas zenélése is.
Kezdő, illetve előképző hangszernek a szopránfurulya a legalkalmasabb, mert korán kézbe vehető, elsőre viszonylag könnyen megszólaltatható, és a gazdag gyermekdalanyag kánonjai, valamint magyar szerzők művei már a zenetanulás korai szakaszában lehetővé teszik a társas zenélést.
Kezdő, illetve előképző hangszernek a szopránfurulya a legalkalmasabb, mert korán kézbe vehető, elsőre viszonylag könnyen megszólaltatható, és a gazdag gyermekdalanyag kánonjai, valamint magyar szerzők művei már a zenetanulás korai szakaszában lehetővé teszik a társas zenélést.
A blockflöte-oktatás mindennapi feladatairól vázlatosan:
- megfelelő légzéstechnika és befúvási mód, hangszer- és testtartás, valamint
a helyes ujjbillentés kialakítása,
- pontosan összehangolt nyelv- és ujjmozgás,
- laza, egyenletes ujjtechnika,
- tiszta intonáció,
- dinamikailag árnyalt, telt, kifejező furulyahang,
- zenei memorizálás,
- idővel rendszeres társas muzsikálás (duó, trió, később kvartett),
- a furulyairodalomban való tájékozódás elősegítése.
A
növendékek a hangszertanuláshoz szükséges elméleti ismereteket - az
általános iskolai zenei ismeretek bővítéseként - a furulyaórán kapják.
Oktatás: lehetőség szerint heti két alkalommal egyénileg (2x30
perc), illetve kezdetben, főként kicsik esetében 2-3 fő egyidejű
részvételével (2x45 perc).
Első és második év:
barokk fogásrendszerű szopránfurulyán az alapok elsajátítása a
tizenhatod-játékkal bezárólag. Együtt zenélés, kezdve a legegyszerűbb
kánonokkal, duókkal.
Harmadik év: A szoprán mellett a "furulyacsalád" (S,A,T,B) második tagjával, az altfurulyával való ismerkedés, a tanulás megkezdése.
Negyedik-ötödik évtől:
Haladó szintű tanulókkal a tenorfurulya használatba vételével furulya
kamaraegyüttes alakítása, melyhez szükség és lehetőség szerint a
növendék vagy a tanár basszus-játéka társul.
Elsődleges feladat a
zene és a zenélés megszerettetése. A hangszeres követelmények és az
elérhető tudásszint - fő vonalaiban - a zeneiskolai rendszer kívánalmai
szerintiek. Három-négy év tanítási munka és tanulói rendszeres gyakorlás (!) eredményeképpen a várható hangszertudás:
- a c-alapú, barokk fogásrendszerű szopránfurulya mellett az f-hangolású alt
- a c-alapú, barokk fogásrendszerű szopránfurulya mellett az f-hangolású alt
hangszer aktív használata,
- helyes testtartás, megalapozott légzés- és hangindítás-technika,
hanglezárás, hüvelykujjtechnika,
- skálajáték: 3#, 3b
- skálajáték: 3#, 3b
a staccato-, a tenuto-, és a legatojáték,
- színes, változatos hangszerjáték a különféle artikulációk alkalmazásával,
- előkék, mordent, paránytrilla, egyszerűbb trillák forgódíszítéssel, a főbb
- előkék, mordent, paránytrilla, egyszerűbb trillák forgódíszítéssel, a főbb
trillafogások ismerete,
- a tehetségesebbek esetében: szonáta- vagy szvittétel trillákkal és egyéb
egyszerűbb ékesítésekkel, illetve dallami díszítésekkel.
A
fent vázolt program alapján tanítottam Finnországban, majd itthon
általános iskolában és zeneiskolákban huszonnégy éven keresztül.
Alapvető iskolák
S:szoprán, A: alt
Bali János: Furulyaiskola I., II. (S, A)
Bali János: A barokk díszítés iskolája furulyára (A)
Béres János: Furulyaiskola I.II.III. (S)
Cancik Tomás: 42 etűd (S)
Czidra László: Barokk etűdök (S)
Barokk táncok (AA)
Kállay Gábor: Hangnemgyakorló szopránfurulyára
Lőrincz László - Paragi Jenő: Furulya-ABC (S)
Oromszegi Ottó: A szorgos furulyás (S)
Perényi Éva és Péter: Altfurulya-iskola
S:szoprán, A: alt
Bali János: Furulyaiskola I., II. (S, A)
Bali János: A barokk díszítés iskolája furulyára (A)
Béres János: Furulyaiskola I.II.III. (S)
Cancik Tomás: 42 etűd (S)
Czidra László: Barokk etűdök (S)
Barokk táncok (AA)
Kállay Gábor: Hangnemgyakorló szopránfurulyára
Lőrincz László - Paragi Jenő: Furulya-ABC (S)
Oromszegi Ottó: A szorgos furulyás (S)
Perényi Éva és Péter: Altfurulya-iskola
2008. szeptember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése