PETŐFI 200 km + 33


Petőfi Sándor: "Itt születtem én ezen a tájon"

Két keréken a Kiskunságban

2023. szeptember 26-30.

Dunaújváros - Dunavecse - Szalkszentmárton - Tass - Kunszentmiklós - Szabadszállás - Izsák - Kiskőrös - Soltvadkert - Bugac - Kiskunfélegyháza




Dunaújváros.

A Dunán átívelő híd

a Kiskunságba

















Petrovics István mészárszéke





Helytörténeti gyűjtemény

korhű bútorzattal





"A jó öreg kocsmáros" -

aki "Csak a húsvágáshoz 

ért" - eredeti bárdjai.




Petőfi Sándor szülei:

Petrovics István

Hrúz Mária







"Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg.
S a kedvemért ez egyszer -
Az isten áldja meg!"








SZALKSZENTMÁRTON


"Itt állok a rónaközépen,
Mint a szobor, merően.
A pusztát síri csend födé el,
Mint elfödik a halottat szemfödéllel.
Nagymessze tőlem egy ember kaszál;
Mostan megáll.

S köszörüli a kaszát...
Pengése hozzám nem hallatszik át,
Csak azt látom: mint mozog a kéz.
És most idenéz,
Engem bámul, de én szemem sem
                                          mozdítom...
Mit gondolhat, hogy én miről
                                      gondolkodom?"







Pest után Szalkszentmártonban írta 
a költő a legtöbb - 112 - verset.
A szalki Petőfi-ház 
a költő születésének 
200. évében felújítás alatt. 











A mészárszék az udvarról nyílt,
itt óhatatlanul is a falra fröccsent a vér,
ezért állatvért kevertek a mészbe, és az 
egész helyiséget pirosra festették.








"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él."









KUNSZENTMIKLÓS

















"Mostanáig itt vigadtunk
Tegnap déltül,
Nem csoda hát, ha kissé a 
Fejem szédül...






De azért jól tudom ám, hogy
Mit míveltünk?
Ettünk, ittunk, táncot jártunk - 
Táncot jártunk, énekeltünk"






 "Amott virít Szentmiklósnak
Egy rózsája...
hej csak soha ne is néztem
Volna rája!
Vagy ha már megbűvölt édes
Arculatja:
Hadd lennék én, aki őtet -
Aki őtet leszakasztja!"








"Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;" 







SZABADSZÁLLÁS

 



Petőfi Sándor szüleinek
jóléte, majd elszegényedése






Az szabadszállási emléktábla "Szülőföldemen" sorait Félegyházán írta a költő 1848-ban:
"Ez a város születésem helye"-vallomással szellemi születése, eszmélése helyének  tarthatta a várost, hiszen 22 hónapos korában Kiskőrösről átköltöztek Kiskunfélegyházára. 



A Szabadszállási Helytörténeti Gyűjteményből:






Petőfi Sándor 
születési helyét 
Szabadszállás is a 
magáénak vallja...



















Petőfi Sándor iskolái:





















KISKŐRÖS


















Eredeti berendezési tárgyak: az ágy, Petőfi keresztelésekor használt kancsó,
Petrovics István pipája.









































A műfordítói szoborparkban
Ellen Niit (1928-2016) író, költő,
Petőfi Sándor műveinek észt fordítója.











Képek a szülői ház melletti Emlékmúzeumból










"Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,"









Szendrey Júlia /Ismeretlen festő ábrázolása/

"Hogy úgy egymást néztük,
Ily szókat ejtettem:
Ha mi most itt kővé
Válnánk mind a ketten?

Azt mondtad: nem bánnád;
Vajon miért mondtad?
Azért-e, hogy már az
Életet meguntad?
Oh vagy tán azért, hogy
Boldogság lenne rád,
Ha együtt maradnánk
Örök időkön át?"





https://cultura.hu/kultura/szendrey-julia-155-eve-halt-meg/?fbclid=IwAR1TFDhJbjmJTFK435_-bNpxyAGlq8WGvI6lQ2ukCLAkYtw4pixJYCRMoeI



BUGAC





"Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,







S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak."










"Ott tenyészik a bús árvalányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;"









KISKUNFÉLEGYHÁZA





"Itt születtem én ezen a tájon
Az alföldi rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
"Cserebogár, sárga cserebogár!"







"Hova szívem, lelkem
Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott,
Ujra láttam végre születésem földét,
A szép Kiskunságot!"





"Végre ott a város,
Közepén a templom nagy komoly tornyával,
Szanaszét a város végén a szélmalmok
Széles vitorlákkal.
Ugy szeretek állni
A szélmalmok előtt! elnézem ezeket,
Amint vitorlájok hányja, egyre hányja
A cigánykereket."






"Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem."








                                                "Lantom nagyon szeretne
                                                  Hallgatva állani,
                                                  Régóta van kezembe',
                                                  Már kopnak húrjai.

                                                 S amott a zugban kardom
                                                 Folyvást panaszkodik:
                                                 Hiába meddig tartom,
                                                 Az ítéletnapig?..."


                                                                              *

                                                 Az idézetek forrásai:

                                                  Szülőföldemen, 1848
                                                  Egy estém otthon, 1844
                                                  Itt állok a rónaközépen, 1846
                                                  Jövendölés, 1843
                                                  Búcsú Kunszentmiklóstól, 1845
                                                  Az alföld, 1844
                                                  A XIX. század költői, 1847
                                                  Kinn a kertben voltunk..., 1846
                                                  Kiskunság, 1848
                                                  Lant és kard, 1844

gabor 2023.10.18.



            



















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése