Mészáros Gábor: 2018

Rónay László

Rónay László Tanár Úr emlékére (1937-2018)

Azt mondta a doktor úr, nem éri meg a reggelt.

Márton közben feladta a betegek szentségét, s

magába merülve állt az ágy mellett. "Milyen

furcsa, a halálban mindnyájan egyformák leszünk."

Rónay László: Hajrá Felhegy!

1962 augusztusában tanár jött vidékre. Olyan egyéniség, aki szélesítve a szellemi látókört, újat hozott az intézmény mindennapjaiba. Felülről, nagyvonalúan tudott szemlélni bizonyos megrögzött, provinciális beidegződéseket. A Bicskén eltöltött pedagógusi évek remek párlata a Vigilia folyóirat hasábjain 1968-ban megjelent kisregénye, a Tanár vidéken. Rónay tanár úr friss diplomás, magyar-latin szakos tanár volt - ugyanúgy, mint Babits Mihály, akinek a költészete neki, a későbbi irodalomtörténésznek zsinórmérték -, de az 1962/63-as tanévben a hetedik "c" földrajzát osztották neki. Leginkább irodalmi földrajzot hallhattunk Tőle...

Emlékezetes maradt, ahogyan első alkalommal órára jött. Oldalt, a padsor végéhez nyíló ajtón óvatosan lépett az osztályterembe, elhaladt a fal melletti szélső sor mentén, majd egy kanyar után érkezett a katedrához. Járása senki mással össze nem téveszthető, erőt próbáló vonulásnak tűnt. A húsz évvel később született bájos, de mély értelmű mondanivalóval bíró ifjúsági regényének tizenhat éves főhőse, Pufi érkezett hozzánk - a regényalak életkorához képest majd' tíz évvel idősebb "kiadásban".

Az osztály szokása szerint mértéket vett, de a kuncogást hamarosan feszült figyelem és ámulat váltotta. Lehet így is? "Jó fej és nem mellékesen szenvedélyes Fradi-drukker!" Ez az attitűd teljesen más volt, mint az a bevett tanári rutin, amit addig tapasztaltunk. Két hüvelykujját kívül tartva, zakózsebbe dugott kezekkel, anekdotázó kedvvel járt föl s alá. A tanár-diák "háborúskodásban" majdnem mindig képes volt megvalósítani az általános és teljes leszerelést. Ehhez két fegyvere volt: a humor és az önirónia. Előbbivel fegyelmezett, utóbbival védekezett. Sajátos humorának legjobb formáját a Hajrá Felhegy! című ifjúsági regényében hozta.

Oktatói sikereit népszerűsége igazolta. Édesapja - Rónay György író, költő, műfordító - révén gyermekkorától irodalmi közegben mozgott, műhelytitkok tudója lett, és az egyetemen hallgatóit is részeseivé avatta a tankönyvekből fel nem lelhető ismereteknek. Elolvasván minden jelentős irodalmi alkotást, Erkölcs és irodalom címmel megírta a magyar irodalom rövid történetét, ajánlva "a fiataloknak és irodalmunk minden barátjának, tanárának és olvasójának". Ebben megkapó sorokkal közelíti az olvasóhoz a költő, Pilinszky János transzcendens gondolatiságát:

"Tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek" - idézi Simone Weilt. Ebben a már-már reménytelen helyzetben csak a szeretet érzése adhat számára vigasztalást, az az óra, amely hite szerint biztos eljön, midőn az Atya "visszaveszi a keresztet" s

Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:

nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben

sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,

mielőtt asztalhoz ülnénk.

(Mielőtt)

gabor, 2018 10 01

Hosszú útra megyek

Eloldozni a köteleket - meg kell a szívnek szakadni!

Csak megmaradhasson későbbre is a "hogy lesz, mint lesz?" első reggeli indulás magabiztosnak tűnő, elszánt terpesze!

Nincs mese, menni kell, emberré kell nőni!

Ezen a szokatlan, kérdőjelekkel teli első reggelen ugyanakkor öröm az ajándék: olyannak születni, hogy képesek legyünk kihajózni.

Áldott, szerencsés és szép utat, kis vándor!

2018.09.03.

Hát elérkezett ez a mai nap is.

Mindketten iskolások: 6.a - 1.b .

Ezúttal a kis első osztályos is

komolyra vette az ábrázatot

a nem mindennapi alkalomhoz.

A hosszú "hajóúton" szerencse és

áldás kísérjen Benneteket, drága

kis unokák!

2023.09.01.

gabor 2018/2023

Kényszeres igény a mozgásra - tünet

Amerikai kutatások szerint a rendszeres, egyszerre huzamosabb ideig mozgást végzők mentális állapota rosszabb azokénál, akik egyáltalán nem mozognak. A vizsgálódást azok körében végezték, akik havonta legalább 24 napon, alkalmanként 90 percnél többet edzettek intenzíven. A legnagyobb finn napilap, a Helsingin Sanomat utánajárt a témának.

Anna Lohmann munkaegészségügyi pszichológus szerint "valószínűleg arról van szó, hogy a teljesítménynövelés lelki eredetű probléma tünete, nem pedig a mozgásból ered a lelki probléma. A munkapszichológia mellett Lohman területe az elme és a test kölcsönhatásának kutatása is. "A rendszeres mozgás kétségtelenül hasznos tevékenység, de az ember nem arra van alkotva, hogy szinte vért izzadva eddze magát. Ilyen helyzetben a test már mondná, hagyd abba. Ha viszont az ember ismételten, továbbra is így folytatja, ez abból adódik, hogy meggyőződésévé rögzült: ez jó a testnek. Pedig ez tévhit."

"Nem mellékes az sem, milyen típusú emberek kezdenek ilyen jellegű tevékenységbe." Lohman úgy sejti, teljesítmény-központúság és kényszeresség áll a túlzások hátterében.

A kényszeres teljesítés hajtóereje - a munkapszichológus szerint - sok esetben a sebezhetőség és a meg nem felelés. A háttérben állhat a vágy megmutatni valamit, vagy menekülni valamitől. A kényszeresség kéz a kézben jár a táplálkozási zavarokkal, mert mindkettő kapcsolódik a bizonyos fokú igényességhez és a meg nem feleléshez.

A sportolás is okozhat negatív függőséget "A gondolat, hogy jobbnak kell lennem, mint tegnap voltam, borzasztó. Ez azt jelenti, hogy nem voltam elégséges tegnap, de ma és holnap sem leszek az. Igazából naponta kell, hogy másoknak megfeleljek."

A kényszeres teljesítés az élet más területein is jelen van. Lohman szerint terjedőben a depresszió, a munkahelyi kiégés és az önkínzó mozgás. Munkája folyamán gyakorta találkozik túlteljesítővel, aki a fárasztó munkanap után a futópályára indul bizonyítani.

Anna Sarle jóga- és pilatesoktató, personal trainer esetei között is vannak túlterhelt túlteljesítők, akik a kívánatosabb testalak építésének reményében már fizikai teljesítőképességük határainál járnak. Nincs megállás, mert ez számukra a feladással egyenlő: bírniuk kell, mert mások is bírják, a pihenés bűntudatot szülne. Sarle úgy látja, hogy az edzésadag meghatározásakor figyelni kellene a test jelzéseire is: ha nem regenerálódik a megterhelések közötti szünetekben, akkor valószínűleg túl sok, ami sok.

A lelki egészség megóvását segíti a változtatás a mozgáshoz való viszonyon, azaz a jobb közérzetért mozogni, nem pedig kizárólag az eredményt tartani szem előtt. Anna Lohman pszichológus is emlékeztet: időt kell szakítani a lazításra! Egy nehéz munkanap után a Netflix és a csokoládé néha hatékonyabbnak bizonyul, mint a futás.

12 08 2018 hs.fi nyomán gabor '18 08 13
https://www.hs.fi/kotimaa/art-2000005789022.html?utm_source=facebook&utm_medium=toimitus

Jari Sinkkonen az elsősökről

Kép: Colourbox

Mintegy 61 ezer kis első osztályos indult iskolába augusztus 8-án Finnországban. Jari Sinkkonen gyermekpszichiáter meg is szólalt, és figyelmeztet. Felütéses a cím: "Az iskolában elért eredményekért nem kellene jutalmazni. Szadizmussal határos a jó osztályzat elvárása."

Az osztály Különböző képességű és fejlettségi szintű gyerekek gyülekezete, s ez nagy kihívás a pedagógus számára. Az elsősök nagyon érzékenyek, törékenyek. A pszichiáter mondandójának egyik fontos eleme: óvatosan a követelményekkel, az elvárásokkal! Ha ugyanis az otthoni családi dolgok rendben vannak, a tanulás úgyis beindul a maga idejében. Szadizmussal határos - egészül ki lentebb a címbeli felütés - , ha olvasási zavarokkal küszködő gyermektől jó osztályzatot követelnek.

Szinte már közhelynek számít, de mennyire nem az (!), hogy fontos a szülői támogatás, a kapcsolattartás a tanítóval. A kezdeti nehézségek miatt semmiképpen sem szabad büntetni! A gyermek pszichés egyensúlya elsősorban a szülők felelőssége. Az ősz a beilleszkedés időszaka, több odafigyelést igényel: reggelente kedvvel indul-e iskolába, lesznek-e barátai, megtalálja-e a helyét az iskola világában?

A tanterv „önirányításról” beszél, ami kisiskolások esetében - az életkori sajátosságokat tekintve - egész egyszerűen megvalósíthatatlan pedagógiai elképzelés. Gyakran elfelejtik - zárja a gondolatsort Sinkkonen -, hogy az első osztályosoknak még szükségük lenne ölelő tanítói kezekre; szabad legyen az elismerő, biztató vállveregetés, vagy megsimogatni a buksijukat.

„Egyetértesz?” - indítja posztját a napilap.

08 08 2018 iltasanomat.fi nyomán gabor, 2018 08 10
https://www.is.fi/perhe/art-2000005783801.html

Főtisztelendő Kiss Jánosra (1923-2018) emlékezve

Hol már ember szinte nem segíthetett

Sokat köszönhetnek János atyának nem kevesen, akik ügyes-bajos egyházi-világi dolgaikban hozzá fordulhattak. Elképesztően széleskörű, a nagy politikai kurzusváltást (1989-90) is túlélő kapcsolatrendszere volt, és ezt önzetlenül kamatoztatta is mások javára. „Király” lehetett volna, de „királycsináló” háttér-diplomata maradt, mindvégig a második vonalban. Az előző politikai rendszer természetéhez tartozott, hogy míg „lent” minden lehetséges eszközzel igyekeztek korlátozni a katolikus papok mozgásterét, addig a felsőbb egyházi vezetés, ugyan nagyon magas felárat fizetve (!), jó viszonyt ápolhatott a regnáló kommunista rendszerrel; ilyen módon lehetőség nyílt „különleges csatornák” igénybevételére.

János atyának módjában állott fölkarolnia és a plébániájára magához vennie ifjúsággal aktívan foglalkozó (nagy „bűnnek” számított!), fiatal paptársat, aki nála zavartalanul működhetett tovább. A rendszerváltást követően segítette a bicskei katolikus általános iskola újraindítását, aktív rálátása volt a piliscsabai katolikus iskolakomplexum alakítására, de kényesebb vatikáni ügyekben emberi sorsok egyengetéséhez is biztos háttérismerettel rendelkezett. (A hálálkodást pedig mindig szerényen hárította: „Együtt örülünk az örvendezővel!”

Hívei, tisztelői és a Fejér Egyházmegye 2018. augusztus 8-án vehetnek Tőle végső búcsút Székesfehérváron, a Béla úti temetőben, 15 órakor.

gabor 2018 07 31

Szfvár, 2018 08 08

Futball-világbajnokság 2018

MOCKBA - Konyec filma

😊

Vége a VB-nek, fogytán a söröm is

A horvátok is az igazi, klasszikus "latin focit" játsszák. A latin futball - Argentína, Brazília, Portugália, Horvátország - sajnos ezen a futball-VB-n is alulmaradt a gőzhengerszerű futballal szemben, ahol egyelőre továbbra is tagbaszakadt sprinterek villognak erőből.

A költő reménytelen vágyakozásában „Anna örök”, de nem különben felejthetetlen a játékos, önfeledt, abszolút technikás focit játszó brazil futball is. Ahányszor csak látom őket, csodálkozva tátom a számat, ahogyan véget ér lábukon a labdamozgás fizikai öntörvényűsége, azaz ahogyan ragad hozzájuk, s a játékukon sem érezni a tétet, a feszültséget. Olyan könnyedek, mint a labdabűvölő grundfocisták a tengerparti homokon. Erre senki más nem képes a világon!

A tiszteletükre emelem (poha) a magasba és adom át Nekik az "Alternatív 2018-as Rimet-kupámat". Éljen az örök brazil futball és azok a futballisták is mindnyájan, akik mindent tudnak a gördülő labda „természetrajzáról”!