Mészáros Gábor: Béres János: A furulyám jaj, de szépen szól / Mészáros Árpád

BÉRES JÁNOS
Gagybátor, 1930.03.28.

furulyaművész
Kossuth-díjas, A magyar kultúra lovagja

"Édesanyám hatott legmélyebben rám: ő mindig énekelt,
a környék összes népdalát ismerte, igazi nótafa volt.
Azt mondhatom, hogy egész életemben Édesanyám
lelki-szellemi hagyatékából éltem.
Szőtt, font és nagyon szépen táncolt, a hímzésmintákat
is ismerte. Főzni is jól tudott, sokszor jöttek hozzá
tanácsot kérni a fiatalabb asszonyok a faluban.
Népművészet és kézművesség vett körül
születésemtől fogva." B. J. /részletek a Beszélgetésből/

"Persze, először nagyon sok sípot készítettem, csináltam

én magamnak is, a barátaimnak is.

Sőt csoportosan is faragtunk sípot.

Mert én mindig, ha valamit megtanultam, azt

mindjárt át akartam adni másoknak.

Akkor is, később is az életem folyamán.

Nagyon szerettem tanítani.

A furulyához egy csövet kellett fabrikálnom.

Lassan-lassan rájöttem, hogyan kell a bodza belét kihúzni.

Így kiformálódott a cső, egyik végét dugóval lezártam,

ahogy a juhásztól láttam,

Aztán nem csak egy, hanem több lyukat is faragtam rá,

végül kijött hat lyuk,

amivel már dallamot lehetett játszani." B. J.

A Béres-furulya

"A nebulóknak legelőször is hangszer kellett, mert később sokan tanultak furulyázni, nem csak Budapesten, hanem a vidéki zeneiskolákban is. Most már fémhangszerben kellett gondolkodnom.
Az az ötletem támadt, hogy felkeresem a Metalloglobus nevű fémkereskedelmi nagyvállalat vezérigazgatóját. Meg is tettem, kértem tőle néhány méter hosszú fémcsövet a céljaimra. Mondanom sem kell, nagy fejcsóválás, hitetlenkedés következett arra nézve, hogy ilyen csövekből hangszert lehet elővarázsolni. De egy furulyadallammal ott az iroda közepén hamar meggyőztem az igazgató urat. Tíz kilót adott a fémcsőből...

...A nevemhez kapcsolódó furulya a furulyaoktatás elterjedésének köszönheti a létét.

Körülbelül egy évig kísérleteztem, amíg sikerült tökéletesre megalkotnom... Az első körben drága jó apám volt a segítségemre, az első száz furulyát az ő segítségével készítettem el. Írtam neki, jöjjön fel, úgysincs otthon munka. Miután gépész volt, a kovács- és lakatosmesterséghez is értett, úgy tudott reszelni, ahogyan azt kívántam. Adtam neki egy mintadarabot, sőt egy kis esztergapadot is szereztem, így születtek meg a jó furulyák.

Jöttek a hospitáló tanárok vidékről, Győrből, Bicskéről, ők is vitték a furulyákat. Egy pipakészítő mesterrel is összebarátkoztam, végül ő szaruból alkotta meg a furulyák fejrészét...

...már nem gyártják, nem is lehet kapni. A nehezebben kezelhető Blockflöte a divat. A nyolcvanas években sajnos annyira leromlott a furulyák minősége, hogy kénytelen voltam letiltani a gyártásukat." B. J.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kodály Zoltán.

Kodály Zoltán esete egy remekbe alkotott, különleges Béres-furulyával

"1952. december 16-án volt Kodály hetven éves. Készítettem neki ajándékba egy nagyon szép rézfurulyát: elefántcsont volt a feje, és a végén a díszítés is. Gyönyörű darab volt. Ráadásul kétféle hangolású, fejcserével C-dúrban és A-dúrban is meg lehetett szólaltatni. Nagyon szép, hímzett tokot csináltattam hozzá, abban vittem el neki a születésnapján. Felesége, Emma néni rögtön nagy érdeklődést mutatott a hímzés iránt. Jött velem Kodályhoz. Köszöntöttem a mestert, verseltem is, és átnyújtottam az ajándékot. Ő elkezdte tapogatni a külsejét, a bajsza alatt mosolyogva kérdezte:

- Mi van benne, csak nem kolbász?

Kapott is Emma nénitől:

- Hogy mondhat ilyet, Zoltán! A fiatalember mondta, hogy furulyás! Biztosan furulya van benne.

Persze, Kodály nagyon jól tudta, mit hoztam neki. Kivette a tokból, próbálgatta, remekül megtalálta rajta a lyukakat, és fújt egy szép dallamot rajta.

A furulyaiskolák első példányait mindig neki vittem el. Nagyon sok hasznos tanácsot kaptam tőle. Hálás voltam érte. Tulajdonképpen az életem nagy fordulatát neki köszönhettem, ezt sohase felejtettem el." B. J.

A Béres-iskolák

"Furulyaiskola-sorozatom első füzete 1957-ben jelent meg, ezt 1960-ban követte a második. Ekkor már az újonnan induló ének-zenei általános iskolákban kötelezővé tették a furulyaoktatást, és már minden tanuló Béres-furulyán játszott. Sorozat lett a füzetekből, több kiadást is megértek.

Ezeket a furulyaiskolákat sok nyelvre lefordították, a magyar népdalok szövegeivel együtt. Ezt így tanulták meg külföldön is, de a lap alján egy nyersfordítás volt található arról, hogy miről is szól az a szép magyar népdal, amelyet ugyan elő tudtak adni furulyán, de a nehéz magyar kiejtés miatt énekelni vajmi kockázatos lett volna. Dél-Amerikában például máig használják." B. J.

A fenti iskolák már a kezdetektől nagyszerű kiadványoknak bizonyultak. A sorozat átdolgozott formában ma is kapható és használatos. Több évtizedes gyakorlati tapasztalat, hogy ezeknél módszeresebb, a magyar gyermek- és népdalokból építkező, már kicsi kortól az együtt muzsikálásra nevelő, jobb alapozó iskolák - szopránfurulyára, kezdő kisgyermekeknek - ma (2016) sincsenek Magyarországon.

MÉSZÁROS ÁRPÁD

1912 - 2009

Hivatás és tenni akarás a "végeken"

Útmutató

"Megvásároltam a hangszereket. A lelkesen indult

első órák után észrevettem, hogy a furulyák nem használhatók.

Ugyanis a magyar gyártmányú fafurulyák fája

tovább dolgozik, deformálódik, így súlyosan elhangolódik.

Ahány furulya, annyiféleképpen szólt, s ez bizony kedvünket szegte.

Időközben tudomásomra jutott, hogy

Béres János fővárosi zenetanár saját maga készítette

fémfurulyákat használ, és jól beválnak iskolájában.

Kapcsolatot kerestem Béres kartárssal, és

1956. március 29-én

több furulyaóráját látogattam meg.

A hírük is jó volt, de az órákon látottak és hallottak

elképzeléseimet messze túlszárnyalták."

Mészáros Árpád tanár : Szólj síp, szólj; Köznevelés, 1957

Nem kis dolognak számított akkoriban - zeneiskola nem lévén - Bicske község általános iskolájában zeneoktatást, furulyatanítást szervezni. Az 1950-es évek Magyarországán lehetetlen volt jobb minőségű furulyákhoz hozzájutni, mígnem Béres János szabadalma révén néhány évtizedre megoldás született a hermetikusan zárt országban.

A matematika-fizika szakos tanár, Mészáros Árpád a kiváló budai képzőben elmélyített zenei képzettségét hasznosítva munkához látott. "Vállalkozása" új színfoltot jelentett a mindennapi, iskolai taposómalomban. Tevékenysége éveiben számos bicskei kisdiák került kapcsolatba a hangszeres zenével, és élhette meg az együtt muzsikálás örömét. Tanítványai közül néhányan rendszeresen résztvevői voltak kulturális rendezvényeknek, nyertesei regionális és országos versenynek; páran - TV-szereplés révén - a nagy nyilvánosság előtt is bemutathatták tudásukat.