Mészáros Gábor: 2016

A kiváló zeneszerző, kóruskarnagy és neves zenepedagógus

1896. december 13-án született Szigetszentmiklóson.

Halálakor - 1982-ben - magával vitte a síri világba egyik

legnagyobb szívfájdalmát, a méltánytalan igazságtalanságot.

Egyedül Kodály Zoltán oldhatta volna föl a tény és a

képzelt valóság e sajátos ellentétét a magyar zenetörténetben,

de az ő személyes kiállása és állásfoglalása

ország-világ előtt, elmaradt.

Kaphat-e szót haló poraiban Ádám Jenő Tanár Úr,

születésének 120. évfordulóján? Hiszem, hogy igen.

Főhajtás Ádám Jenő munkássága előtt, tisztelet emlékének!

Janzer Frigyes alkotása (2006)

az Újbudai Ádám Jenő Általános

Iskola előterében

http://meszarosgabor.blogspot.hu/2010/05/feloldatlan-disszonancia-magyar.html

Az alábbi hasonmás részlet idézet Székely Miklós: Ádám és Kodály c. könyvének 77. és 78. oldaláról, Ádám Jenő: 11 év históriája („Kodály-módszer”) című írásából:

m.g. 2016.12.12.

BÉRES JÁNOS
Gagybátor, 1930.03.28.

furulyaművész
Kossuth-díjas, A magyar kultúra lovagja

"Édesanyám hatott legmélyebben rám: ő mindig énekelt,
a környék összes népdalát ismerte, igazi nótafa volt.
Azt mondhatom, hogy egész életemben Édesanyám
lelki-szellemi hagyatékából éltem.
Szőtt, font és nagyon szépen táncolt, a hímzésmintákat
is ismerte. Főzni is jól tudott, sokszor jöttek hozzá
tanácsot kérni a fiatalabb asszonyok a faluban.
Népművészet és kézművesség vett körül
születésemtől fogva." B. J. /részletek a Beszélgetésből/

"Persze, először nagyon sok sípot készítettem, csináltam

én magamnak is, a barátaimnak is.

Sőt csoportosan is faragtunk sípot.

Mert én mindig, ha valamit megtanultam, azt

mindjárt át akartam adni másoknak.

Akkor is, később is az életem folyamán.

Nagyon szerettem tanítani.

A furulyához egy csövet kellett fabrikálnom.

Lassan-lassan rájöttem, hogyan kell a bodza belét kihúzni.

Így kiformálódott a cső, egyik végét dugóval lezártam,

ahogy a juhásztól láttam,

Aztán nem csak egy, hanem több lyukat is faragtam rá,

végül kijött hat lyuk,

amivel már dallamot lehetett játszani." B. J.

A Béres-furulya

"A nebulóknak legelőször is hangszer kellett, mert később sokan tanultak furulyázni, nem csak Budapesten, hanem a vidéki zeneiskolákban is. Most már fémhangszerben kellett gondolkodnom.
Az az ötletem támadt, hogy felkeresem a Metalloglobus nevű fémkereskedelmi nagyvállalat vezérigazgatóját. Meg is tettem, kértem tőle néhány méter hosszú fémcsövet a céljaimra. Mondanom sem kell, nagy fejcsóválás, hitetlenkedés következett arra nézve, hogy ilyen csövekből hangszert lehet elővarázsolni. De egy furulyadallammal ott az iroda közepén hamar meggyőztem az igazgató urat. Tíz kilót adott a fémcsőből...

...A nevemhez kapcsolódó furulya a furulyaoktatás elterjedésének köszönheti a létét.

Körülbelül egy évig kísérleteztem, amíg sikerült tökéletesre megalkotnom... Az első körben drága jó apám volt a segítségemre, az első száz furulyát az ő segítségével készítettem el. Írtam neki, jöjjön fel, úgysincs otthon munka. Miután gépész volt, a kovács- és lakatosmesterséghez is értett, úgy tudott reszelni, ahogyan azt kívántam. Adtam neki egy mintadarabot, sőt egy kis esztergapadot is szereztem, így születtek meg a jó furulyák.

Jöttek a hospitáló tanárok vidékről, Győrből, Bicskéről, ők is vitték a furulyákat. Egy pipakészítő mesterrel is összebarátkoztam, végül ő szaruból alkotta meg a furulyák fejrészét...

...már nem gyártják, nem is lehet kapni. A nehezebben kezelhető Blockflöte a divat. A nyolcvanas években sajnos annyira leromlott a furulyák minősége, hogy kénytelen voltam letiltani a gyártásukat." B. J.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kodály Zoltán.

Kodály Zoltán esete egy remekbe alkotott, különleges Béres-furulyával

"1952. december 16-án volt Kodály hetven éves. Készítettem neki ajándékba egy nagyon szép rézfurulyát: elefántcsont volt a feje, és a végén a díszítés is. Gyönyörű darab volt. Ráadásul kétféle hangolású, fejcserével C-dúrban és A-dúrban is meg lehetett szólaltatni. Nagyon szép, hímzett tokot csináltattam hozzá, abban vittem el neki a születésnapján. Felesége, Emma néni rögtön nagy érdeklődést mutatott a hímzés iránt. Jött velem Kodályhoz. Köszöntöttem a mestert, verseltem is, és átnyújtottam az ajándékot. Ő elkezdte tapogatni a külsejét, a bajsza alatt mosolyogva kérdezte:

- Mi van benne, csak nem kolbász?

Kapott is Emma nénitől:

- Hogy mondhat ilyet, Zoltán! A fiatalember mondta, hogy furulyás! Biztosan furulya van benne.

Persze, Kodály nagyon jól tudta, mit hoztam neki. Kivette a tokból, próbálgatta, remekül megtalálta rajta a lyukakat, és fújt egy szép dallamot rajta.

A furulyaiskolák első példányait mindig neki vittem el. Nagyon sok hasznos tanácsot kaptam tőle. Hálás voltam érte. Tulajdonképpen az életem nagy fordulatát neki köszönhettem, ezt sohase felejtettem el." B. J.

A Béres-iskolák

"Furulyaiskola-sorozatom első füzete 1957-ben jelent meg, ezt 1960-ban követte a második. Ekkor már az újonnan induló ének-zenei általános iskolákban kötelezővé tették a furulyaoktatást, és már minden tanuló Béres-furulyán játszott. Sorozat lett a füzetekből, több kiadást is megértek.

Ezeket a furulyaiskolákat sok nyelvre lefordították, a magyar népdalok szövegeivel együtt. Ezt így tanulták meg külföldön is, de a lap alján egy nyersfordítás volt található arról, hogy miről is szól az a szép magyar népdal, amelyet ugyan elő tudtak adni furulyán, de a nehéz magyar kiejtés miatt énekelni vajmi kockázatos lett volna. Dél-Amerikában például máig használják." B. J.

A fenti iskolák már a kezdetektől nagyszerű kiadványoknak bizonyultak. A sorozat átdolgozott formában ma is kapható és használatos. Több évtizedes gyakorlati tapasztalat, hogy ezeknél módszeresebb, a magyar gyermek- és népdalokból építkező, már kicsi kortól az együtt muzsikálásra nevelő, jobb alapozó iskolák - szopránfurulyára, kezdő kisgyermekeknek - ma (2016) sincsenek Magyarországon.

MÉSZÁROS ÁRPÁD

1912 - 2009

Hivatás és tenni akarás a "végeken"

Útmutató

"Megvásároltam a hangszereket. A lelkesen indult

első órák után észrevettem, hogy a furulyák nem használhatók.

Ugyanis a magyar gyártmányú fafurulyák fája

tovább dolgozik, deformálódik, így súlyosan elhangolódik.

Ahány furulya, annyiféleképpen szólt, s ez bizony kedvünket szegte.

Időközben tudomásomra jutott, hogy

Béres János fővárosi zenetanár saját maga készítette

fémfurulyákat használ, és jól beválnak iskolájában.

Kapcsolatot kerestem Béres kartárssal, és

1956. március 29-én

több furulyaóráját látogattam meg.

A hírük is jó volt, de az órákon látottak és hallottak

elképzeléseimet messze túlszárnyalták."

Mészáros Árpád tanár : Szólj síp, szólj; Köznevelés, 1957

Nem kis dolognak számított akkoriban - zeneiskola nem lévén - Bicske község általános iskolájában zeneoktatást, furulyatanítást szervezni. Az 1950-es évek Magyarországán lehetetlen volt jobb minőségű furulyákhoz hozzájutni, mígnem Béres János szabadalma révén néhány évtizedre megoldás született a hermetikusan zárt országban.

A matematika-fizika szakos tanár, Mészáros Árpád a kiváló budai képzőben elmélyített zenei képzettségét hasznosítva munkához látott. "Vállalkozása" új színfoltot jelentett a mindennapi, iskolai taposómalomban. Tevékenysége éveiben számos bicskei kisdiák került kapcsolatba a hangszeres zenével, és élhette meg az együtt muzsikálás örömét. Tanítványai közül néhányan rendszeresen résztvevői voltak kulturális rendezvényeknek, nyertesei regionális és országos versenynek; páran - TV-szereplés révén - a nagy nyilvánosság előtt is bemutathatták tudásukat.