World Liszt Day 2011

Bösendorfer a patakparton

2011 őszén, az ünnepi Liszt-év záróakkordjaként az események „csúcsra járnak”. Mi más lehetne most a különféle nívós zenei programok szerint mint „Liszt! Minden tekintetben”, „Aki szupersztárnak született”, aki szülőfalucskája, az osztrák Raiding (a magyar királyság idején Doborján) művésze által popsztárnak festetett; aki romantikus álmodozó, a szalonok virtuóz zongoristájaként a nők bálványa; aki három gyermeke anyjának, a megejtő szépségű Marie d’Agoult grófnénak szakításukig élettársa; ferences confrater, a zene reformátora, kisugárzó hatású (Bartók előfutárának mondják), és nem utolsó sorban, akit gyermekkorában maga Ludwig van Beethoven ölelt keblére, elismerve ezzel rendkívüli adottságait.

   A „Lisztomania” már jó ideje elérte Burgenlandot. Raiding - nem messze a határ túlsó oldalán - Liszt Ferenc ütemére lüktet. A falu néhány utcaneve félreérthetetlenül jelzi a rangos kötődést, stílusbeli kivételként talán csak azért illik ide a Bachgasse, mert patakparti utca…
   Liszt szülőházának tőszomszédságában egyszerű formátumú, kocka alakú, modern épület: a koncert-terem, akusztikailag kiemelkedő. A patak mentén aszfaltozott gyalogút, rajta a muzsika felfestett kulcsaival jelzett irány a kreált nevezetességekhez. Méretes posztereken Liszt élettársai és múzsái; tűzpiros zenedobozból szólhat a „Szerelmi álmok”, s kerek alakú, lapos emelvényen a napsütötte, esőverte, néma fekete zongora. A Liszt Centrum bejáratával szemben a mellszobor – fentről meditatív, hosszú körmondatos romantikus zongoramuzsika -, a zeneköltő látóhatár fölé irányuló tekintettel lélekben messze jár.

(1811-)2011. október 22.

Székelyföldi találkozások - Szüreti bálra hangoló

Décsfalvi és szentléleki csőszleányok és csőszlegények
2011. szeptember 17.

 

 

                   péter & gabor

Magyar-finn focimeccs Budapesten

A vegyes házasság egyik próbaköve a Magyarország-Finnország válogatott labdarúgó-mérkőzés. Ezen a ponton ugyanis normál körülmények között csődöt kell, hogy mondjon az évtizedek óta fennálló összetartás. Viszont október 11-én este a két ország futballistái gondoskodtak róla, hogy semmiképp ne adódjék konfliktus. A pattogó kerek labda kiszámíthatatlansága és a lábszárak ügyetlensége közötti örök diszharmóniát egyedül eddig csak a brazilok tudták megközelítőleg művészi szinten feloldani – igazi fénykorukban, Pelé idejében.

   A finnek mentalitásukból adódóan - egyfajta jó értelemben vett virtigli zsiványság és rafinéria híján - valószínűleg soha nem fognak olyan szinten gurítani füvön, mint ahogyan a hokit művelik a jégen, nekünk pedig futballban továbbra is marad, mint a magyar jégkorongsportban, a „B” csoportos színvonal. Még a mérkőzés előtt, taglalva a lehetséges végkifejleteket, nyugtáztam magamban, hogy legyen bár győzelem vagy vereség, a frusztrációt mindenképpen feloldjuk. Azonban hogy a futball-világranglista huszonhetedik (H) és hetvenkettedik (FI) helyezettjének összecsapásából házastársi kapcsolat szempontjából a legideálisabb gól nélküli döntetlenre futja csak, nem jött elő legmerészebb álmaimban sem.

2011. október 12.

Megfagyott mosolyok

       Suomi - Ruotsi

      
                 azaz

Finnország - Svédország

                 1 : 2

A fülledt, dohányfüstös Pub közönsége emelkedett hangulatban követte az eseményeket: egy emberként hördültek a finn helyzetekre, és az egyetlen, de már kései finn találatot 30-40 ember eget verő hangorkánnal "éltette". 
   Nem juthatunk ki a jövő évi labdarúgó Eb-re. Ennek persze nem a lankadatlanul küzdő finn csapat az oka; a fiúk pontjaikat már korábban elhullajtották. A finnországi életem folyamán sokszor megtapasztalt vég nélküli őszi esőt, viharos széllel -  a mérkőzés alatt szinte végig zuhogott - egy pesti kocsmában, a képernyőn (Digi TV) át is újból a bőrömön éreztem -  mint ahogyan az eredményt is.

2011. október 9.