Fakultatív jellegű blockflöte-oktatás barokk fogásrendszerű hangszereken

Az általános iskolában a furulya (=Blockflöte) leginkább csak előképző hangszerként - az alsó tagozaton, csoportos oktatásban - használatos, és a tanulása a legtöbb esetben - további kibontakozási lehetőség híján - pár év múlva abbamarad. A hangszer gazdag irodalma viszont jelzi, hogy a reneszánsz, de főként a barokk zenetörténeti korban kiemelten jelentős szerepe volt.  A fúvós hangszerek fejlődésével nem tudott lépést tartani, s az idők folyamán háttérbe szorult. Viszont manapság a régizene előtérbe kerülése által, valamint a jobb minőségű utánépített hangszerekhez való könnyebb hozzájutás következtében a furulya, vagy az előadóművészetben és a komolyzenei rádió által is szívesen használt szóval: a blockflöte idehaza is fokozatosan a zenei érdeklődés homlokterébe került. Lágy hangzása (az olaszban: flauto dolce = édes, édesen szóló furulya) és „mozgékonysága” miatt hamar népszerű lehet a gyerekek körében, ha tanulmányaik során maguk győződhetnek meg arról, hogy - a hangszert övező, kicsit lenéző közhiedelemmel ellentétben - idővel milyen nagyszerű zeneműveket lehet vele eljátszani.

   Az általam alkalmazott módszer többek között azon ügyes és tehetséges tanulók számára lehetőség 7-8-9 éves kortól – 2., 3., 4. osztálytól – az általános iskola keretein belül, akiknek különféle okok következtében - pl. kis falvak zeneiskolától való nagyobb távolsága, zeneiskolai helyhiány, vagy más hangszerek megfizethetetlensége miatt - a bennük rejlő zenei képességek kibontakoztatására nincs lehetőségük, és életük folyamán talán soha nem találkoznának a hangszeres zenével, s így a zenélés öröme ismeretlen maradna számukra. Az oktatás egyik fő célja a mihamarabbi együtt muzsikálás, módja pedig nem egyszerűen - már egészen a kezdetektől sem - a zenemű betanítása, hanem elejétől fogva a gyerekek zenei kreativitására alapozva következetes gyakoroltatás révén a ritmikai elemek játékos formában való precíz elsajátíttatása és a tudatos, értő kottaolvasási készség kialakítása. Csak ezek eredményeképpen válhat lehetővé a tanítványok mielőbbi társas zenélése is.
   Kezdő, illetve előképző hangszernek a szopránfurulya a legalkalmasabb, mert korán kézbe vehető, elsőre viszonylag könnyen megszólaltatható, és a gazdag gyermekdalanyag kánonjai, valamint magyar szerzők művei már a zenetanulás korai szakaszában lehetővé teszik a társas zenélést.

A blockflöte-oktatás mindennapi feladatairól vázlatosan:

- megfelelő légzéstechnika és befúvási mód, hangszer- és testtartás, valamint

  a helyes ujjbillentés kialakítása,
 

- pontosan összehangolt nyelv- és ujjmozgás,

- laza, egyenletes ujjtechnika,

- tiszta intonáció,

- dinamikailag árnyalt, telt, kifejező furulyahang,

- zenei memorizálás,

- idővel rendszeres társas muzsikálás (duó, trió, később kvartett),

- a furulyairodalomban való tájékozódás elősegítése.

   A növendékek a hangszertanuláshoz szükséges elméleti ismereteket - az általános iskolai zenei ismeretek bővítéseként - a furulyaórán kapják. Oktatás: lehetőség szerint heti két alkalommal egyénileg (2x30 perc), illetve kezdetben, főként kicsik esetében 2-3 fő egyidejű részvételével (2x45 perc).

 

Első és második év: barokk fogásrendszerű szopránfurulyán az alapok elsajátítása a tizenhatod-játékkal bezárólag. Együtt zenélés, kezdve a legegyszerűbb kánonokkal, duókkal.

Harmadik év: A szoprán mellett a "furulyacsalád" (S,A,T,B) második tagjával, az altfurulyával való ismerkedés, a tanulás megkezdése.

Negyedik-ötödik évtől: Haladó szintű tanulókkal a tenorfurulya használatba vételével furulya kamaraegyüttes alakítása, melyhez szükség és lehetőség szerint a növendék vagy a tanár basszus-játéka társul.

Elsődleges feladat a zene és a zenélés megszerettetése. A hangszeres követelmények és az elérhető tudásszint - fő vonalaiban - a zeneiskolai rendszer kívánalmai szerintiek. Három-négy év tanítási munka és tanulói rendszeres gyakorlás (!) eredményeképpen a várható hangszertudás:

- a c-alapú, barokk fogásrendszerű szopránfurulya mellett az f-hangolású alt

  hangszer aktív használata,

- helyes testtartás, megalapozott légzés- és hangindítás-technika,

  hanglezárás, hüvelykujjtechnika,
- skálajáték: 3#, 3b 

  a staccato-, a tenuto-, és a legatojáték,

- színes, változatos hangszerjáték a különféle artikulációk alkalmazásával,
- előkék, mordent, paránytrilla, egyszerűbb trillák forgódíszítéssel, a főbb

  trillafogások ismerete,

- a tehetségesebbek esetében: szonáta- vagy szvittétel trillákkal és egyéb

  egyszerűbb ékesítésekkel, illetve dallami díszítésekkel.

A fent vázolt program alapján tanítottam Finnországban, majd itthon általános iskolában és zeneiskolákban huszonnégy éven keresztül.

Alapvető iskolák
S:szoprán, A: alt
Bali János: Furulyaiskola I., II. (S, A)
Bali János: A barokk díszítés iskolája furulyára (A)
Béres János: Furulyaiskola I.II.III. (S)
Cancik Tomás: 42 etűd (S) 
Czidra László: Barokk etűdök (S)
                    Barokk táncok (AA)
Kállay Gábor: Hangnemgyakorló szopránfurulyára
Lőrincz László - Paragi Jenő: Furulya-ABC (S)
Oromszegi Ottó: A szorgos furulyás (S)
Perényi Éva és Péter: Altfurulya-iskola

gabor, 2008. szeptember