A magyar nép hiedelemvilága

Dömötör Tekla:
A magyar nép hiedelemvilága

Corvina, Budapest 1981, 261 o.

A neves néprajzkutató a szép kiállítású könyv bevezetőjében maga mondja, hogy nem törekedhetett teljességre; a népi hitvilág regionális változataiból azonban „megrajzolható egy-egy jelenség fő vonása.” Munkája nem a szaktudománynak, hanem a néphit iránt érdeklődőknek szól. Ezért a földrajzi helyett inkább a történeti megközelítést választotta. Az olvasó „ne várjon   tőlem misztikumot, a néphit megmentését vagy megrovását sem. Célom csak egy történeti folyamat leírása."          

Előzményként felvázolja az ősvalláskutatás eddigi eredményeit. Ezután a kereszténnyé válás időszakát tárgyalja, majd a reformációt érintve a magyarországi boszorkányperek sajátosságait vizsgálja. Saját gyűjtéseit és tapasztalatait, de mások kutatási eredményeit is nagy tájékozottsággal alkalmazza a XIX.-XX. századi magyar néphit tárgyalása során. Foglalkozik pl. a lidérchez, tündérekhez, hazajáró halottakhoz, kísértetekhez, természeti és betegségdémonokhoz, rémalakokhoz, a sárkányhoz, a táltoshoz és a boszorkányokhoz kapcsolódó hiedelmekkel. Aztán szól a mágia fajtáiról: a rontásról, az igézésről, a kötésről és oldásról, a mágikus úton történő haszonszerzésről, a szerelmi varázslatról stb. Kisebb fejezetek tárgyalják még pl. a jóslást, a varázserejű szót, az ember és a természet kapcsolatát, a népi vallásos kultuszt, ez utóbbin belül a zarándoklatot, a búcsút és a szektákat.   

A felhasznált irodalomból és a hatalmas gyűjtési anyagból vett szemléletes idézetek gördülékenyen kapcsolódnak a szerző fejtegetéseihez: a könyv stílusa olvasmányos, a mondanivaló érdekfeszítő, lebilincselő. Ha szükséges, a hiedelemmel kapcsolatban először mindig a szó (pl. lidérc, garabonciás) eredetének és jelentésének a magyarázatát adja. Figyelme kiterjed a határokon kívüli kutatási eredményekre is: a Luca-boszorkánnyal kapcsolatban megjegyzi, hogy nem csak magyar területen, hanem Kelet-Ausztriában, horvát, szlovén, cseh-morva és szlovák területen is ismert volt. A jelenségeket többféle megvilágításba helyezi többek között oly módon, hogy a hiedelemhez fűződő elbeszélések változataiból többet is közöl (pl. a lidérctörténet).

Álljon itt a szerző saját gyűjtéséből egy, a jugoszláviai Ürögön 1973-ban feljegyzett ún. laikus ima: „Fölajánlom az és imádságom / Magam bűne bocsánatjáér, / Szép Szűz Máriának / Hét fájdalmáér, / Krisztus Urunk / Kínszenvedett sebeiért / És drága, piros vériér, / Purgátóréomba való lelkeknek / Kiszabadulásáér. / Szabadítsd ki őket / Az én imádságom által, Amen!”

A könyv végén található részletes bibliográfia és jegyzetek segítségével bővebben ismerkedhet az elmélyülni kívánó olvasó a néphitkutatás egyes részterületeivel. A kötetet 61 fekete-fehér és 16 színes illusztráció gazdagítja.    

szolgálat - Lelkiségi folyóirat, Spittal a. Drau (Ausztria), gabor 1983