Mészáros Gábor: október 2018

Azt mondta a doktor úr, nem éri meg a reggelt.

Márton közben feladta a betegek szentségét, s

magába merülve állt az ágy mellett. "Milyen

furcsa, a halálban mindnyájan egyformák leszünk."

Rónay László: Hajrá Felhegy!

1962 augusztusában tanár jött vidékre. Olyan egyéniség, aki szélesítve a szellemi látókört, újat hozott az intézmény mindennapjaiba. Felülről, nagyvonalúan tudott szemlélni bizonyos megrögzött, provinciális beidegződéseket. A Bicskén eltöltött pedagógusi évek remek párlata a Vigilia folyóirat hasábjain 1968-ban megjelent kisregénye, a Tanár vidéken. Rónay tanár úr friss diplomás, magyar-latin szakos tanár volt - ugyanúgy, mint Babits Mihály, akinek a költészete neki, a későbbi irodalomtörténésznek zsinórmérték -, de az 1962/63-as tanévben a hetedik "c" földrajzát osztották neki. Leginkább irodalmi földrajzot hallhattunk Tőle...

Emlékezetes maradt, ahogyan első alkalommal órára jött. Oldalt, a padsor végéhez nyíló ajtón óvatosan lépett az osztályterembe, elhaladt a fal melletti szélső sor mentén, majd egy kanyar után érkezett a katedrához. Járása senki mással össze nem téveszthető, erőt próbáló vonulásnak tűnt. A húsz évvel később született bájos, de mély értelmű mondanivalóval bíró ifjúsági regényének tizenhat éves főhőse, Pufi érkezett hozzánk - a regényalak életkorához képest majd' tíz évvel idősebb "kiadásban".

Az osztály szokása szerint mértéket vett, de a kuncogást hamarosan feszült figyelem és ámulat váltotta. Lehet így is? "Jó fej és nem mellékesen szenvedélyes Fradi-drukker!" Ez az attitűd teljesen más volt, mint az a bevett tanári rutin, amit addig tapasztaltunk. Két hüvelykujját kívül tartva, zakózsebbe dugott kezekkel, anekdotázó kedvvel járt föl s alá. A tanár-diák "háborúskodásban" majdnem mindig képes volt megvalósítani az általános és teljes leszerelést. Ehhez két fegyvere volt: a humor és az önirónia. Előbbivel fegyelmezett, utóbbival védekezett. Sajátos humorának legjobb formáját a Hajrá Felhegy! című ifjúsági regényében hozta.

Oktatói sikereit népszerűsége igazolta. Édesapja - Rónay György író, költő, műfordító - révén gyermekkorától irodalmi közegben mozgott, műhelytitkok tudója lett, és az egyetemen hallgatóit is részeseivé avatta a tankönyvekből fel nem lelhető ismereteknek. Elolvasván minden jelentős irodalmi alkotást, Erkölcs és irodalom címmel megírta a magyar irodalom rövid történetét, ajánlva "a fiataloknak és irodalmunk minden barátjának, tanárának és olvasójának". Ebben megkapó sorokkal közelíti az olvasóhoz a költő, Pilinszky János transzcendens gondolatiságát:

"Tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek" - idézi Simone Weilt. Ebben a már-már reménytelen helyzetben csak a szeretet érzése adhat számára vigasztalást, az az óra, amely hite szerint biztos eljön, midőn az Atya "visszaveszi a keresztet" s

Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:

nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben

sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,

mielőtt asztalhoz ülnénk.

(Mielőtt)

gabor, 2018 10 01