Hol már ember szinte nem segíthetett
Sokat köszönhetnek János atyának nem kevesen, akik
ügyes-bajos egyházi-világi dolgaikban hozzá fordulhattak. Elképesztően
széleskörű, a nagy politikai kurzusváltást (1989-90) is túlélő kapcsolatrendszere
volt, és ezt önzetlenül kamatoztatta is mások javára. „Király” lehetett volna,
de „királycsináló” háttér-diplomata maradt, mindvégig a második vonalban. Az
előző politikai rendszer természetéhez tartozott, hogy míg „lent” minden
lehetséges eszközzel igyekeztek korlátozni a katolikus papok mozgásterét, addig
a felsőbb egyházi vezetés, ugyan nagyon magas felárat fizetve (!), jó viszonyt
ápolhatott a regnáló kommunista rendszerrel; ilyen módon lehetőség nyílt „különleges
csatornák” igénybevételére.
János atyának módjában állott fölkarolnia és a plébániájára magához vennie ifjúsággal aktívan foglalkozó (nagy „bűnnek” számított!), fiatal paptársat, aki nála zavartalanul működhetett tovább. A rendszerváltást követően segítette a bicskei katolikus általános iskola újraindítását, aktív rálátása volt a piliscsabai katolikus iskolakomplexum alakítására, de kényesebb vatikáni ügyekben emberi sorsok egyengetéséhez is biztos háttérismerettel rendelkezett. (A hálálkodást pedig mindig szerényen hárította: „Együtt örülünk az örvendezővel!”
Hívei, tisztelői és a Fejér
Egyházmegye 2018. augusztus 8-án vehetnek Tőle végső búcsút Székesfehérváron, a Béla úti temetőben, 15 órakor.
*
Szfvár, 2018 08 08
