Majsai elégia

„Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!”
Petőfi Sándor

A Szegedre vivő országút mentén, Kiskunmajsa térségében, egy tanyasi iskolaépületben talált otthonra az '56-os MÚZEUM, mely a maga nemében egyedülálló: anyaga '56-os szabadságharcosok által adományozott relikviák. Megálmodója és létrehívója - Pongrátz Gergely - mementóul szánta a feledékeny utókornak.

Szemben, az út túloldalán kápolna húzódik meg az árnyas ligetben, mely tankcsapdakeresztjével, „ledőlt” egyik tornyával az elveszett nemzeti ügy szimbóluma. Bent, a mártírok megannyi kis emléktáblájával övezett nyughelyen alusszák örök álmukat a legendás Pongrátz-fivérek: Gergely (1932-2005) és Ödön (1922-2009), akik a szabadság jelképét, a végtelennek tűnő rónaságot választották végső pihenőül, akik nélkül ’56-ban nem lehetett Corvin közi ellenállás; jelenlétük a lankadatlan küzdelem záloga volt a negyedben.

Fixa ideájuk lett a keserű felismerés, hogy a következetlen rendszerváltással ellopták a forradalmat: az elszámoltatás, a közélet megtisztulása elmaradt. Különösképpen akkor látszott e tolvajlás beigazolódni, amikor a kommunista rendszer politikai garnitúrája nemhogy a kertek alatt lopakodott vissza, de egyenesen a parlamentbe masírozhatott az 1994-es választásokon, és ad absurdum egy volt karhatalmista lehetett Magyarország miniszterelnöke.

„A Magyar Köztársaság elnöke Pongrátz Gergelynek az 1956-os forradalom és szabadságharcban tanúsított kiemelkedő helytállása elismeréseként A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE kitüntetést adományozta.”(1992)

gabor 2013. oktober 23.